-Rebecca szemszöge-
Másnap reggel a szokásos módon és időben felébredtem. Lementem a konyhába, ott már Jennifer szorgoskodott. A többiek még sehol.
-Jenni, Anyáék már elmentek? -kérdeztem.
-Nem még nem Beca. Nem voltam még a konyhában. -válaszolt barátságosan.
-Köszi. - mondtam és felrohantam az emeletre, bekopogtam Anyáékhoz, akik még aludtak.
-Anya, nem kéne felkelnetek? -kérdeztem a még kómás szüleimet.
-Mennyi az idő? -kérdezte Apa.
-7 : 15. -válaszoltam.
-El fogok késni. - ugrott fel az ágyból.
-Szólnál a testvéreidnek is? -kérdezte Anya, akin nagyon látszott, hogy fáradt.
Először bementem Nate szobájába.
-Nathan Blye. Kelj fel reggel van!- majd az ablakhoz mentem és széthúztam a függönyt. - Hasadra süt a nap Öcsikém!
-Még mindig én vagyok az idősebb. -motyogta a párnába.
-De csak 2 perccel. -vágtam vissza.
-Igen, de akkor is idősebb. - majd hirtelen felkelt és hozzám vágott egy kispárnát.
-Na jól van ám... Ezt még visszakapod! - válaszoltam. - De nem most, szólnom kell Nic-nek.
Bementem Nicole szobájába és eljátszottam ugyan ezt.
-Nicole Blye. Kelj fel azonnal. Van két perced. - és itt is széthúztam a függönyt.
Kimentem a konyhába és leültem a helyemre. Lassan Nate és Nic is lejöttek. Apa sietve távozott már, és Anyának sem volt már ideje kirakni Nicole-t a suliban. Tehát megint én viszem suliba.
7:45-kor elindultunk és Nate is jött, mert el akar intézni valamit. Bevittem Nicole-t a suliba, vagyis csak a suli elé, kiszállt és bement.
-Hova vihetlek? - kérdeztem öcsikémet.
-A srácokkal a Starbucks-ban találkozunk.
-Akkor oda. - és indultunk is. Jó, mert amúgy is szerettem volna inni egy forrócsokit. Elvittem a tesót, kiraktam és kikértem magamnak is a csokit. Mivel ismertem a srácot aki kiszolgált, adott egy sütit ajándékba. Valószínű azért, mert teszem neki. Legalábbis ez a hír járja.
Elindultam haza és mivel nem volt semmi dolgom, felmentem a szobámba és bekapcsoltam a gépem.
Netezgettem és egyszer csak megszólal a telefonom. Ismeretlen szám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése