20.rész A nagy visszatérés, avagy első közös klippünk

-Becca szemszöge

-Hová megyünk? -kérdeztem.
-Csak gyere, és ne kérdezz. -mondta és megcsókolt.
Beszálltunk az autójába, persze kinyitottan nekem az ajtót. Elindultunk, de még mindig nem mondott semmit.
-Oké, nem bírom tovább. Válaszolnál?
-Imádom, hogy nem tudod megvárni, ezt. - megálltunk az autóval. Eddig nem is néztem merre vagyunk, vagy hová is megyünk. - Mit fogunk itt csinálni? -kérdeztem.
-Szerinted mit lehet csinálni egy vidámparkban? - mondta mosollyal arcán. -Nem játszani fogunk, annyit elárulok.
-Akkor mit? -kíváncsiskodtam tovább.
-Klippet forgatunk és benne leszel.
-Tényleg?- mondtam meglepetten, bár a hangomból nem ez hallatszott.
-Ez nem volt túl jó... se lelkes. - vágott szomorú pofit.
-Ne már. Tetszik az ötlet. Csak... én a ti klippetekben?
-A többiekkel együtt. - közben befelé sétáltunk, és most már látom a többieket is.
-Rendben. De mi lesz a dolgom?
-Szét kell ütnöd egy Pinata-t. Közben énekelni a srácok egyik zenéjét.- mondta a rendező.
-Oké -mosolyodtam el. -Az menni fog.
-Akkor kezdjük. Ja és a lányok ruhája a piros sátorban van. Vegyétek fel. Srácok, remélem ti már kész vagytok. - mondta a rendező.
-Igen. -kiáltották egyszerre a fiúk.
Gyorsan átöltöztünk és indulhattunk is. Forgattunk ls a részem következett. A rendező meg volt elégedve velünk.

 Fogalmam sincs, hogy milyen klipp lesz ez. De mi jól éreztük magunkat. Mint kiderült, a fiúk azt szeretnék, ha mi is énekesek lennénk a lányokkal. Végül is mi is ezt akarjuk, csak eddig nem tettünk érte semmit. A srácok megtették helyettünk. Nagyon rendesek. Végül elmondták, hogy mi is folyik itt. Ezután szórakoztunk a  többiekkel, majd elmentünk kajálni egy étterembe. Egész estig beszélgettünk, de sajnos a fiúknak menniük kell a reptérre. Lekísértük őket, aztán hazamentünk. Elmeséltem anyáéknak mindent, aztán egy kicsit beszélgettünk, de felmentem a szobámba és bedobtam a szunyát.

19. rész Meglepetés

-Becca szemszöge

Másnap reggel későn keltem fel, ráértem lustálkodni. Kendall éppen hív.

-Szia Nyuszi!- köszönt vidáman.

-Szia Mackó! –köszönök vissza.

-Hogy vagy?

-Nagyszerűen, és nagyon tetszett a ruha. –válaszoltam.

-Ennek örülök. Akkor ma felvehetnéd 7 körül és csinálhatnál egy képet nekem. -mondta.

-Még meggondolom. – válaszoltam és nevettem. Hallottam hogy Kendall is nevet.

-Na jó most le kell tennem mert indul a busz. A srácok meg már nem nyugszanak. Szia, nagyon szeretlek.

-Rendben. Én is nagyon szeretlek. Szia Mackó.

Nagyon örültem a reggeli beszélgetésnek, mégha nagyon rövid is volt. Szeretem az én Kendall macimat. Boldogan mentem le a nappaliba, ahol anya és hugicám már beszélgettek, apa meg éppen most érkezett haza az éjszakai műszakból. 

-Eljössz velünk vásárolni? -kérdezte anya.

-Hova mentek?

-Egy két helyre. -válaszolt anya.

-Jólvan megyek csak felveszek valami kényelmeset.

Felmentem a szobámba és felvettem egy kényelmes rucit.

Elindultunk hát vásárolni. Elmentünk élelmiszert venni, ruhákat. Éppen jöttünk ki az egyik ruhaboltból, amikor valaki befogta a szemem.
-Oké hugi ez nem vicces. -mondtam, majd mikor le akartam venni a kezét éreztem, hogy ez nem a hugicám keze. Megfordultam és láttam az én egyetlen Kendall-emet. Mielőtt bármit mondhatna valamit is, szó szerint a nyakába ugrom és megcsókolom.
-Szia, örülök, hogy ennyire hiányoztam. - mondta Kendall mosolyogva.
-Szia. - válaszoltam egyszerűen.
-Gyere, van egy meglepetésem. - mondta Kendall.
-Még meglepetés? Az is elég, hogy itt vagy. - mondtam.
-Csak gyere. - mondta és már indultunk is.