19. rész Meglepetés

-Becca szemszöge

Másnap reggel későn keltem fel, ráértem lustálkodni. Kendall éppen hív.

-Szia Nyuszi!- köszönt vidáman.

-Szia Mackó! –köszönök vissza.

-Hogy vagy?

-Nagyszerűen, és nagyon tetszett a ruha. –válaszoltam.

-Ennek örülök. Akkor ma felvehetnéd 7 körül és csinálhatnál egy képet nekem. -mondta.

-Még meggondolom. – válaszoltam és nevettem. Hallottam hogy Kendall is nevet.

-Na jó most le kell tennem mert indul a busz. A srácok meg már nem nyugszanak. Szia, nagyon szeretlek.

-Rendben. Én is nagyon szeretlek. Szia Mackó.

Nagyon örültem a reggeli beszélgetésnek, mégha nagyon rövid is volt. Szeretem az én Kendall macimat. Boldogan mentem le a nappaliba, ahol anya és hugicám már beszélgettek, apa meg éppen most érkezett haza az éjszakai műszakból. 

-Eljössz velünk vásárolni? -kérdezte anya.

-Hova mentek?

-Egy két helyre. -válaszolt anya.

-Jólvan megyek csak felveszek valami kényelmeset.

Felmentem a szobámba és felvettem egy kényelmes rucit.

Elindultunk hát vásárolni. Elmentünk élelmiszert venni, ruhákat. Éppen jöttünk ki az egyik ruhaboltból, amikor valaki befogta a szemem.
-Oké hugi ez nem vicces. -mondtam, majd mikor le akartam venni a kezét éreztem, hogy ez nem a hugicám keze. Megfordultam és láttam az én egyetlen Kendall-emet. Mielőtt bármit mondhatna valamit is, szó szerint a nyakába ugrom és megcsókolom.
-Szia, örülök, hogy ennyire hiányoztam. - mondta Kendall mosolyogva.
-Szia. - válaszoltam egyszerűen.
-Gyere, van egy meglepetésem. - mondta Kendall.
-Még meglepetés? Az is elég, hogy itt vagy. - mondtam.
-Csak gyere. - mondta és már indultunk is.